Hegyi Gyula a magyar közélet egyik sokoldalú, kreatív szereplője. Filmes újságíróként kezdte a pályafutását, később országgyűlési és EP képviselő volt, fél lábbal most is Brüsszelben él míg közéleti témákban pedig hetente jelenik meg írása valamelyik újságban. Mindezek mellett több verseskötet és útikönyv jelent meg tőle, a baloldaliságot vagy a keresztény hitet elemző tanulmányokat publikál és most kettő klasszikus bűnügyi történettel ajándékozta meg az olvasókat.

Az Osztrák-Magyar Monarchiának több ezer bosnyák katonája volt, akik vitézül harcoltak a Nagy Háborúban.

A Birodalom felbomlott.

Lássuk milyen emlékek maradtak Ausztriában és Magyarországon a bosnyák katonáinkról.

Tizenhat évesen meghatározó élmény volt Tarkovszkij Sztalker című filmjét látnom. Azóta öt-tíz évente biztos tiszteletemet teszem a Zónában és fedezek fel újabb gyöngyszemeket a Sztalker, a Professzor és az Író dialógusaiban. Gyönyörködöm a fantasztikus ábrázolásmódon vagy csak a már ismert történet újabb részleteiben veszek el röpke három órára. Nem kell nyilván ragoznom, hogy ez a film a legfontosabb tízben benne van az életem listáján, nem csak mint film, de talán mint általánosan vett művészeti alkotás is van ennyire előkelő nálam.

Szerző: Bolek Zoltán

Gül Baba türbéje (Wikimedia)

Magyarországon nem idegenek a muszlim sírok, a régészek az Árpád kori ilyen jellegű temetkezési helyeket és módozatot padmalyos síroknak nevezi. Ilyen temetkezési helyeket találhatunk idehaza többek között Szabolcs, Hajdúböszörmény, Orosháza környékén, mely azt bizonyítja, hogy a Tatárjárás előtt ezek a helységek a hazai iszlám bázisai voltak.[1]