Tizenhat évesen meghatározó élmény volt Tarkovszkij Sztalker című filmjét látnom. Azóta öt-tíz évente biztos tiszteletemet teszem a Zónában és fedezek fel újabb gyöngyszemeket a Sztalker, a Professzor és az Író dialógusaiban. Gyönyörködöm a fantasztikus ábrázolásmódon vagy csak a már ismert történet újabb részleteiben veszek el röpke három órára. Nem kell nyilván ragoznom, hogy ez a film a legfontosabb tízben benne van az életem listáján, nem csak mint film, de talán mint általánosan vett művészeti alkotás is van ennyire előkelő nálam.