Hegyi Gyula a magyar közélet egyik sokoldalú, kreatív szereplője. Filmes újságíróként kezdte a pályafutását, később országgyűlési és EP képviselő volt, fél lábbal most is Brüsszelben él míg közéleti témákban pedig hetente jelenik meg írása valamelyik újságban. Mindezek mellett több verseskötet és útikönyv jelent meg tőle, a baloldaliságot vagy a keresztény hitet elemző tanulmányokat publikál és most kettő klasszikus bűnügyi történettel ajándékozta meg az olvasókat.

A Gyilkosság a templomlépcsőn 2017-ben jelent meg, míg a Halálgyár a Körtéren idei 2020-as kiadás. Főhőse mindkettőnek Budai Sándor rendőr százados aki a regényben sztárnyomzó. A sportos, magas és igazságérézettől fűtött, de a magánéletben boldogtalan detektív mindkét esetben gyilkossági ügyet kap feladatul.

Az első történetben egy önkéntesekből álló amatőr női kórus áll a középppontban és igen hamar egy haláleset forgatja fel a megszokott nyugalmukat. A „Ki tette?” műfajt követve minden úgy történik, ahogy egy klasszikus detektív regényben lennie kell. Budai nyomozó módszeresen halad a különböző szálakon és az olvasó vele együtt ítélheti meg a tanúk és a lehetséges gyanusítottak szavahihetőségét, motivációit. Pillanatokon belül mi is kombinálnuk és kattogó aggyal gyártjuk a lehetséges elméleteket.

Természetesen nem szeretnék spoilerezni, a cselekmény önmagában is leköt minket, illetve izgulhatunk, hogy lesz-e végül helyes nyom és sikerrel zárhatja-e a nyomozást Budai Sándor. A könyvet olvasni persze nem csak ezért ajánlott, hanem azért a sok apró részletért és nagyon is valóságszagú emberi történetért melyekből Hegyi az egész történetet felépítette. Saját elmondása szerint azért is választotta ezt a műfajt, mert ha adott egy bűnügy, akkor annak a megírása és a körülötte folyó nyomozásnak megvan a saját élete, logikája és ritmusa, melyet neki egyszerűen csak követnie kell és mint egy színezőalbumot a többi részletet nagy gonddal és élvezettel tölti meg élettel.

Két évig érlelődött a rendőrnyomozó újabb kalandja mely egy egészen érdekes műfajként az elkövető gyilkos szemszögéből is meséli a történetet a hagyományos harmadik személyként kivülálló krónikás mellett. A gyilkost így alkalmunk nyílik lépésről lépésre közelebbről megismerni és amíg a másik oldalról szorul a hurok és derül ki egyre több minden,  a tettes narratívája is mind többet árul el nekünk a bűntényről illetve a gyilkosról magáról és cselekedetinek motivációjáról.

A jelenleg még csak dilógia Hegyi krimik minden oldalán az köszön vissza, hogy a szerző mennyire szereti a környezetét és a körülötte élő embereket. Ebből kifolyólag őket megfigyelve és adott esetben kielemezve mindezt meg is írja – minden szereplőhöz kapunk egy kis hátteret, minden karaktert az íróval közösen helyezünk el az értékskálánkon. A könyvbéli városokat is együtt járjuk be. Budapest mellett Brüsszel és Fonyód is megjelenik, minden kis részletük a könyvekben annyira valóságos, hogy az olvasó rögtön a bennfentesek szemével ismeri meg a környékeket. A szerző maga mesélte, hogy egyszer az Aquincum felé járva egy ház mellett azon tűnődött melyik ismerőse vagy barátja lakik vagy lakott ott, amikor ráeszmélt hogy az egyik könyvbéli hősét ő maga költöztette oda. Ez jól mutatja mennyire összefonódik a valóság és a képzelet, az igazi életből vett minták és példák a kitaláltakkal ebben a két történetben.

Amit még kiemelnék tőle, hogy jó lehetőség ez a két könyv végre napjaink Magyarországát látni – most hirtelen csak filmes párhuzamot tudnék hozni, ahogy egy Linda vagy Ötvös Csöpi történet rabul tudta ejteni a nézőket úgy húz be minket a saját városunk egy másik dimeziójába Budai Sándor nyomozása is. Az egyik pillanatban egy Bazilika előtt kávézunk, utána egy családi ház konyhájában vacsorázunk a punk koncert előtt, majd egy hajléktalan történetét hallgatjuk vagy a pap beszámolóját - mind roppant valóságosnak hati. És az már csak az én személyes ízlésemnek valóbb, hogy messze nem az akciódús pofozkodás, hanem a finomra hangolt lélektani játszmák melyek a két történetet fonják keresztül, hogy már várom a folytatását.

L.M.