Tizenhat évesen meghatározó élmény volt Tarkovszkij Sztalker című filmjét látnom. Azóta öt-tíz évente biztos tiszteletemet teszem a Zónában és fedezek fel újabb gyöngyszemeket a Sztalker, a Professzor és az Író dialógusaiban. Gyönyörködöm a fantasztikus ábrázolásmódon vagy csak a már ismert történet újabb részleteiben veszek el röpke három órára. Nem kell nyilván ragoznom, hogy ez a film a legfontosabb tízben benne van az életem listáján, nem csak mint film, de talán mint általánosan vett művészeti alkotás is van ennyire előkelő nálam.

Őrségváltás történt tavaly az év végén a délvidéki Létünk című tudományos folyóirat élén, ami már csak azért is figyelemre méltó dolog, mert ez a vajdasági magyarság egyetlen ilyen jellegű kiadványa, ezért hát kiemelten fontos és érzékeny téma. Bence Erika egyetemi tanár két mandátumon át, kilenc esztendeig vezette a lap munkáját, így hát ha valaki, akkor ő igazán tudja, tudhatja, milyen helyzetben, milyen körülmények között működhet egy ilyen periodika kisebbségi léthelyzetben. A kisebbségek nyelvén megjelenő tudományos igényű lap, akármilyen minőségi legyen is, nem számíthat arra, hogy az adott ország minisztériumi besorolásában megkapja a vezető tudományos folyóirat minősítést, de a szakembereknek még így is hozhat úgynevezett kompetenciapontokat – mondta lapunknak Bence Erika. A vele készült interjúnkban áttekintettük a Létünk elmúlt időszakát, aminek elkerülhetetlen része az is, hogyan változott a lap körül a hangulat, illetve a hivatalos szervek viszonyulása. Mint kiderült, a folyóirat vezetőjének sokszor a legközvetlenebb szakmai kapcsolatait is be kell építenie a folyóirat működésébe.