Legutóbb a Nyolcadikosok zenekar két tagjával, Nagy Tiborral (ének, basszusgitár) és Rácz Imrével (gitár) beszélgettem fontos kérdésekről. A fiúkon kívül még Csende Gergely (dob) játszik a bandában, mely elsősorban indie rock és punk stílusban mozog.

Hegedüs Erika a Nyolcadikosok zenekarral készített riportját olvashatjátok

HE: Hogyan jött létre a zenekar?

RI: A dobosunkkal, Csende Gergővel korábban volt egy közös zenekarunk, onnan ismerjük egymást. Miután annak vége lett, Tibivel ketten alapítottuk meg a Nyolcadikosokat, Gergő pedig később szállt be.

NT: Eredetileg akusztikus formációnak indult. Még régen egyszer egy összejövetelen úgy alakult a HNO3 műhelyben ti zenéltetek én meg énekeltem. Improvizáció volt és úgy láttuk tudunk együtt működni. De akkor nem tudtuk folytatni. Volt egy programsorozat Hajdúdorogon és Szabados Laci keresett meg, hogy, kiesett egy fellépő és akusztikus gitáron valamit hülyéskedni kellene. Akkor mondtam, hogy jó, de akkor Imivel csinálom. Egy hét alatt írtunk meg öt számot, amit most is játszunk.

HE: Honnan jött a névválasztásotok? Miért pont Nyolcadikosok?

RI: Ez igazából Tibinek az ötlete volt. Mert neki a kedvence a 8-as szám. Viccelődés szintjén merült fel, aztán megtetszett nekünk.

NT: Nekem merült fel az ötlet, hogy mi lenne, ha újrakezdhetném a gimit. Gergő fogalmazta meg, hogy végül is mi vagyunk a nyolcadik osztályosok, egy új korszak előtt állunk. Soha nem akarunk felnőni, tulajdonképpen ezt képviseljük.

RI: Igazából fontos, hogy az ember egy része mindig gyerek tudjon maradni. Persze az életben sok helyen helyt kell állni, de jó hogy van egy ilyen dolog, mint nekünk a Nyolcadikosok, ahol felhőtlenül szórakozhatunk tiniként.

HE: Ha már így szóba került a tinédzser kor, amit ti is képviseltek, meg gondolom, ezt a korosztályt célozzátok meg a zenétekkel, van a dalaitok mögött valamifajta szemléletformálás, vagy csak szórakoztatni akartok?

RI: Ez őszintén szólva inkább a szórakoztatásról szó. Nem akarunk befolyásolni senkit.

NT: Meg nem is feltétlenül a tinédzser a célkorosztály, hanem mindenki, aki eljön.

RI: Inkább a középiskolásoknak, egyetemistáknak szólnak a számaink.

HE: Dalaitokat angol nyelven írjátok. Terveztek a jövőben magyar számot?

NT: Az a helyzet, ez a munkafolyamat része nálunk. Én nem vagyok egy érzelmes versíró fiú, aki begubózik a szobájába és aztán tizenhat sorban megváltoztatom a világot. Lehet egy szám két mondat, de dinamikája van. A zene dinamikája befolyásolja a dalszöveget.

RI: Úgy írjuk a dalokat, hogy játsszuk a témát, Tibi először csak angolul halandzsázik közbe. Először a dallam születik meg, abból jön a szöveg.

NT: Inkább egy tinisorozat filmzenéje ez, mint a mi érzelmeink szavakba öntve. Ettől függetlenül őszinte ez a zene, csak impresszionista. Nem a saját gimis éveimet gyűjtöm össze.

HE: Mit gondoltok arról, mi lehet az oka a rasszizmusnak és más előítéleteken alapuló szemléletnek?

NT: Mi a Nyolcadikosokkal nem politizálunk, viszont elveink azok vannak. Szerintem az a helyzet, hogy a történelem folyamán bármilyen szélsőség mindig akkor tudott kibontakozni, erőre kapni, ha valamilyen elégedetlenség van. Az emberek egymás szájában élnek, és egymásra mutogatnak, nem a gyökerénél fogják meg a problémát. Rosszul közelítik meg a dolgokat, és rámutatnak egy csoportra, akik semmiről nem tehetnek.

RI: Én is úgy gondolom, hogy a rossz életszínvonal miatt alakulhat ki ez az egymásra mutogatás is. Magyarországon eléggé ki van éleződve a helyzet. Valamilyen szinten neveltetési problémák is állnak e mögött.

HE: Szerintetek hogyan előzhető meg mindez?

NT: Vidéki iskolákban, ne legyenek „C” osztályok, ne különítsék el a roma tanulókat. Mit várnak, ha szétszedik a gyerekeket, akkor fognak barátkozni? Ha nincs rá lehetőségem, hogy megismerjem őket, hogy menjek oda a közösségemből egy másik csoportba? Ha ellenük vagyunk hangolva, meg ők is ellenünk, mit várunk.

RI: Külön iskola is van, olyan szinten szeparálják őket. Ez beépült az emberek gondolkodásába, hogy nem is próbálnak nyitni az elfogadás felé. Itt az egyenjogúság is megbukik, ha külön iskolába járnak. Ha másképp kezelik ezeket az embereket, ez egy bélyeg.

NT: És ez a megkülönböztetés egy kisebbségi komplexust fog kialakítani bennük, ami hosszú távon veszélyes lehet.

HE: Ti a környezetetekben találkoztatok előítéletes szemlélettel, vagy valamilyen formájú megkülönböztetéssel?

RI: Nekem középiskolában ezzel kapcsolatban pozitív tapasztalatom volt. Én a Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumba jártam, és abban az iskolában, nem volt ez a fajta mentalitás. Jártak oda hátrányos helyzetű, roma és fogyatékkal élő gyermekek is és ott nem volt megkülönböztetés, mindenkit egyformán kezeltek. Az iskolának van egy olyan szellemisége, amihez hozzátartozott az elfogadás. Viszont általános iskolában volt kinézés.

NT: Én suliba Nánás peremkerületén jártam. A közelben volt egy szociális otthon, ahol az állami gondozottakat nevelték. Az otthon abba a körzetbe tartozott. Szóval mi vegyesen voltunk az állami gondozottakkal. A legtöbb roma tanuló is oda járt. Ma is a városban akárhol találkozunk, mindenkivel előre köszönünk, megállunk, beszélgetünk. Akik nem tudják ezt, megkérdezik, honnan ismerem őket, hogyhogy jóba vagyunk. Miért ne lennénk, ha egy suliba jártunk, ismerem az egész családot. Nekem nagyon pozitív az, hogy mai napig, ha segítségre van szükségem számíthatok rájuk. De csak azért van így, mert egy iskolába jártunk és én most is köszönök nekik. A gyerekeknek együtt kell iskolába járniuk, együtt kell utálnunk a tanárokat.

HE: Szerintetek, ha az emberek olyan környezetben nőnek fel, hogy nem rendelkeznek személyes tapasztalatokkal a témában, akkor az ismert emberek, köztük a zenészek szerepvállalása alkalmas lehet az előítéletek lebontásában?

RI: Szerintem abszolút. Főleg a fiatalokat meg tudja mozgatni, ha egy híres zenész kiáll egy bizonyos dolog mellett. Egyrészt ez szimpatikus is, meg hatással tud lenni. Nem mondom, hogy világmegváltó dolgokat fog véghezvinni, de egy kicsit lehet hatni az emberekre.

NT: Nagyon jó, ha interjú formájában kiállnak neves zenészek, vagy olyanok, akik autentikusan tudnak ebben a témában megszólalni. Mert nekem egy olyan zenész, aki egy olyan villában él, ami nekem sose lesz, ne szövegeljen, hogy kell együtt élni. Hiteles legyen az a lényeg. Álljanak ki ezek mellett az eszmék mellett, de nem mindegy milyen a formája. Egy szimpla koncert szerintem kevés, legyen előadás, filmvetítés. Szembesíteni kell az embereket a problémákkal.

HE: Akkor ti személy szerint milyen formában vállalnátok szerepet az előítéletek lebontásában?

NT: Száz százalékosan kiállnánk az elveink mellett. Egyértelműen elmennénk egy ilyen koncertre, ha megfelelő a felület.

RI: Elsősorban a zenekar nem erről szól, de ha van ilyen felkérés, abszolút elvállalnánk.

NT: A szerepvállalásra jó példa, hogy az egyik koncertünkön egy fiú szidta a melegeket. Én erre azt mondtam neki, hogy én is meleg vagyok. Erre ő, nehogy már én rányomuljak. Majd közöltem, hogy egyáltalán nem tetszik nekem és ne úgy gondoljon a melegekre, mint valami szexuális ragadozókra, akik mindenkire rávetik magukat. Végül lelőttem a poént, amikor megmutattam a fotót a barátnőmről, de remélem sikerült tanítanom neki valamit.

HE: Hallottatok-e már a Zene a Rasszizmus Ellen kezdeményezésről?

RI: Hallottam már róla, de hogy pontosan miről szól, milyen programokat tartalmaz még nem jutott el hozzám.

NT: Igen, hallottam. Még régen a Gödörben az első rendezvényeik között voltam 2010 körül. Úgyhogy én már testközelből megismertem a Pesti működést.

HE: Mit gondoltok, a ZARE alkalmas lehet az előítéletek lebontásában?

NT: Alkalmas, olyan szinten, hogy megnézhetjük, hogy hányan vagyunk, akik adják e mellé az arcukat, és egy ilyen kaliberű rendezvényen együtt mutatkoznak, és egyetértenek valamiben. De arra, hogy befolyásoljunk valakiket, akiket kellene, arra kevés. A szervezők és a fellépők nem tudnak közvetlenül hatást gyakorolni, ahhoz a közönségnek kellene összefogni, és elvinni olyanokat, akiknek szükségük van a befolyásolásra.

RI: Nyilván az megy el, aki együtt érez, azonosulni tud ezzel. Nehéz hatni olyan emberekre, akik abszolút csőlátásban gondolkodnak, és nem befogadó képesek ilyen dolgokra. Amit Tibi mondott, az lenne a helyes, hogy egymásra hassunk.

HE: Terveztek valamit a közeljövőben?

NT: Igen, klip az tervben van, jó lenne, ha több is jönne. Olyasmit szeretnénk, mint az első volt. A lemez, az folyamatban van, befejezés alatt áll, csak sajnos folyamatosan csúszik. És elkezdtünk végre az új számokon is dolgozni, ami nagyon régen érett már.

RI: Már kész van 13 szám, azok lesznek ezen az albumon, de azóta már nagyon sokat írtunk, illetve még nincsenek készen, de az ötletek már megvannak hozzá. Hárman közösen írjuk a számokat, mindenki, amit gondolt beleviszi a saját részét. A Nyolcadikosok három ember munkája.

Remélem, akik eddig is ismerték a Nyolcadikosokat, most sok új információval gazdagodtak, akik pedig nem, azok kedvet kaptak és ellátogatnak a koncertjeikre.