Muszlim temetés

(Sírkövek a muszlim parcellából, budapestcity.org)

Bizonyos értelmezők szerint a halál nem az éltet végét jelenti. Csak egy másik ösvény, amire mindenki rálép, vagy egy új élet kezdete. A keresztényeknél is csak az evilági élet ér véget vele, és sok esetben az, hogy mi vár ránk, a cselekedeteinktől függ. A hívő muszlimok is úgy gondolják, hogy a rossz dolgok rosszakat eredményeznek, a jók, a kötelességek teljesítése, az előírások betartása, a tisztességes élet pedig megérdemelt jutalmat, és megnyugvást Allah oldalán. Az, hogy a lélekkel mi történik, csak feltételezhető a szúrákból, leírásokból, viszont a test gondozásáról biztos tapasztalataink lehetnek - a továbbiakban erről, a temetés körülményeiről, folyamatáról olvashatunk.

„Kiket szerencsétlenség ér, mondják: Íme! Mi Allahé vagyunk, s mi Őhozzá térünk meg.”[1] Ennek eredetéről egy haddísz tudósít: Allah és angyalai egy elhalt hívőről beszélgetnek, a hívő így dicsérte az urat az angyalok előtt, ez pedig boldoggá tette őt, és egy házat emelt neki a Paradicsomban. [2] A tragikus események, mint a halál, felzaklatják az embert. A hívő muszlimok, vagy egy részük, ekkor a Korán fenti versét idézik, magukban dörmögik, vagy fennhangon mormolják, így vigasztalódnak. A halál beálltával a közeli hozzátartozók, barátok felsóhajtanak, de nem jajonganak és sikoltoznak, beletörődnek a rendelésbe, és egyből nekikezdenek a temetés előkészítésének. Az Ítélet napján a test abban a formában tér vissza, ahogy a földbe helyezték, és ezért elengedhetetlen, hogy minél előbb megadják neki a végtisztességet.

A halál beállta előtt – a szó arabul csendet, nyugalmat jelent[3] – a haldoklót emlékeztetik a Tanúságtételre, a Sahadára, vagyis hogy „nincs más isten Allahon kívül és Mohamed Allah küldötte”. Ha ezt kimondja, azonnal a Paradicsomba kerül. Míg lehet, a teljesítetlen adósságokról és a böjtökről is ki kell faggatni, ezeket ugyanis teljesítheti a család is utólag, amennyiben tudomása van róla.[4] Ha bekövetkezett az elkerülhetetlen, a halott szemeit lecsukják (a szem követi a lelket a hagyomány szerint), száját bezárják, a tagokat pedig átmozgatják, nehogy elmerevedjenek. A helyi közösség temetkezési „vállalkozóit” rögvest értesítik, hogy kezdjék meg ők is az előkészületeket. A „sietségre” egy magyarázat, hogy a test és a lélek is Allahtól származik, és ezeknek mielőbb vissza kell kerülniük hozzá.[5] Érthető okokból mind a boncolás, mind a hamvasztás tilos, az első még a test megszentségtelenítését is jelentheti. Előbbi sokszor problémát okoz, ha haláleset rendkívüli, például az élettel összeegyeztethetetlen sérülések egy autóbaleset következtében jelentkeztek, a hatóságok pedig hivatalból elrendeli a boncolást. Mindemellett, a szervadományozás egy elfogadott, és engedélyezett dolognak számít, mert a Korán úgy tartja, hogy „ki megvédi [az emberéletet] azt, az olyan, mintha megvédené az embereket mindahányat”[6], az jót cselekszik, és ez üdvös Allah szemében.[7] Míg a boncolás elutasítása az állam törvényeivel, a hosszas várakozás a saríával, az iszlám erkölcsi, morális iránytűjével, vallásjogával kerülhet összeütközése: hiába szeretné például egy távoli földön élő hívő, hogy az ősei földjébe temessék, ez a szabályozás miatt nem lehetséges – mely szabályozás ugyan áganként, helyenként, kultúránként lehet enyhébb vagy szigorúbb, értelmezésében tehát nem egységes. Ami a temetés helyét illeti, az iszlam.com úgy vélekedik, amennyiben lehetséges, a nem-muszlim országokban élő muszlimok fogjanak össze, és hozzanak létre egy saját temetőt, vagy vásároljanak parcellát egy nem-muszlim temetőben, ám ha minden kötél szakad, a föld befogad mindenkit, nem árt a muszlimnak, az embernek ugyanis csak „az lesz az osztályrésze, amiért buzgólkodott”.[8]

(Halottmosdatás, iszlam.com)

A rituális tisztálkodást ezúttal az élők végzik a halott helyett: imádkozások előtti mosdatáshoz hasonlóan dörzsölik át a testet, lehetőleg a legközelebbi, azonos nemű hozzátartozók, ugyanúgy, mint a ghuszl során. Felültetik, nyomják a hasát, tiszta, langyos vízbe áztatott mosószeres ruhadarabbal át és áttörlik, és vigyáznak a „szemérem megőrzésére” (arabul awrah). Biszmilláh, Allah nevében, mondja a közeli azonos nemű hozzátartozó, majd, akárcsak a vudúnál, a kámforos vízzel a halott arcát, kezeit, karjait, fejét, füleit és lábát is megtisztítja – a szájat és az orrot azonban nem öblíti ki, hanem csak vizes ruhával törli át. Előbb a jobb test felet, majd a balt, elől is hátul is kell megtisztítani, írja a saría. Arra is ügyelni kell, hogy legalább háromszor dörzsöljék át a testet – ha még így sem makulátlan, akkor további, de páratlan végösszegű mosások megengedettek – hétnél több is lehetséges! A férfiak bajszát, szakállát is rendbe hozzák, a nők haját megmossák, és hármas copfba rendezik. Az alapos mosdást követheti csak a test lepelbe tekerése.

Férfiak esetén három, nőknél öt illatosított leplet helyeznek a test alá, a kezeket a mellkason összefogják, és a rétegeket egymás után hajtják a testre, először a jobb oldalit, rá a baloldalit, aztán a következő jobb oldalit, és így tovább. A fejen, a testen, és a lábnál is csomóval, vagy hurokkal rögzítik a lepleket, a férfiak csak eztán cipelik át a vállukon az ima helyére. Itt az imám a Kába szentély, a kibla irányába fordulva, férfiaknál a fejnél, nőknél a test közepének vonalában helyezkedik el, a gyászolók, ha vannak annyian, pedig három sorban – elöl a közeli hozzátartozók, hátul a gyerekek és a nők. Négyszer magasztalja Allahot, és közben elmondja a Korán első fejezét, a Fatihát, Mohamedért imádkozik (Tasahud), az elhunytért, és az összes hívőért is – ám eközben nem borulnak le, állva maradnak.

(A halotti ima, iszlam.com)

A szertartás után négy ember a négy sarkánál fogva a temetőbe viszi a halottat, a kísérők csendben követik őket – kivéve a nőket, mert ők nem vehetnek részt a halottas menetben, illetve a temetésen. Nem zajonganak, sírnak, hanem magukba szállnak. A sírt egy ember mélységig mélyítik, és az alján egy kis gödröt ásnak, ebbe, a lahdba fektetik a halottat a jobb oldalára, az imairányba „állítva”, a fejét és a hátát, hogy el ne dőljön, kitámasztják valamivel. A halotti üreget agyaglapkákkal, kövekkel, fával takarják le, hogy ne érje a föld az elhunytat. Mikor a sírba teszik, azt mondják, „biszmilláhi va álá millati raszúlilláh”,[9] majd legalább három maréknyi föld vételezésével, igyekszik mindenki részt venni a sír betemetésében. A temetés végeztével állva fohászkodnak a halottért.

(A halott elhelyezése, iszlam.com)

Olvashattuk, ha nincs lehetőség saját temető létesítésére, egy nem-muszlim temető parcellája is elfogadható. Ekként szolgál a budapesti Kozma utcai sírkertben több mint 100 éve egy területe a magyarországi, illetve budapesti muszlimok nyugvóhelyéül. A legrégebbi sír 1891-es, egy Szokullu Mehmed nevű, török főember nyugszik benne, mellette Nadim Bey, és neje Hadidse Hanum.[10] A sírokon, vagyis sírköveken felirat, név, dátum is szerepel, noha ez elvileg nem megengedett, csupán egy szolid jelzés igazíthatja útba a családtagokat – ezt magyarázhatja, hogy nem kizárólagosan muszlim temetővel van dolgunk. Az első világháborúban, a galíciai fronton elesett török mártírok egy része szintén az Új Köztemetőben nyugszik – közel 1000 sír, emlékoszlop mellé 2001-ben díszkaput is állítottak a holtak emlékére. A temető hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken 08.30-15.30-ig, szerdán 07.30-17-ig látogatható.

(Két sírkő, budapestcity.org)

Évszám magyarázó: sokan tudják, hogy az iszlám időszámítás, vagy muszlim naptár, „Mohamed futásához", 622-höz kapcsolódik. Ehhez képest a hidzsra, az áttelepülés (és nem „futás”) valójában, július 16-hoz képest két hónappal később, szeptemberben történt, Omár kalifa mégis júliust tette meg a „muszlim kalendárium origójának”.[11] Nem elégséges csupán 622 évet hozzáadni a muszlim naptár éveihez, mivel az a Hold járásán alapul, míg a Gergely-naptár a napéhoz igazodik. Egy iszlám év 12 holdhónapból, 354 napból áll, a megfelelő évszámot úgy kapjuk meg, ha az aktuális évszámból 622-őt kivonunk, és hozzáadjuk a különbség 1/32-ét[12]. Idővel tehát jelentősen megnő a különbség: 100 holdév is eltelhet, mire 97 napév lefogy. Ez azt is jelenti, hogy az muszlim naptár egyszer beéri, és lehagyja a Gergely naptárat. Erre 20874. május elsején kerül sor – ha addig fennmarad az emberiség, és a vallás.

Források:

A temetés menetének a leírásában elsősorban az iszlam.com végtisztességről szóló fejezete volt segítségemre, az illusztrációk is onnan származnak. További érdekességek, kivételek, megjegyzések ott.