Mi alapvetően sajtótájékoztatóra mentünk, indultunk és érkeztünk.. Kérdezni, okosodni, ismerkedni, rájönni, megtudni, felismerni. Megrökönyödni. De ennyi idő után még DNS-mintát sem nagyon érdemes venni: egyszerűen csak összenőttünk a Szigettel és punktum. Bele is halnánk, ha most abban kéne hagyni... (A Nagy Sziget-blog újraértelmezése, 3. rész)

Kell egy örökkévalóságnyi együttlét – Marky Ramone és csapata a délutáni napsütésben, avagy: A villámháború végén pedig egyre nagyobb és egyre csúnyább dolgokat hordott a képünkbe a szél (A Nagy Sziget-blog újraértelmezése, 2. rész)

 „Valaki, valahol eldöntötte, hogy én leszek a csütörtök. Rendben, de leszögezem: már hétfőn is tudok csütörtököt mondani (sőt, szeretek is!). A péntek Robinson óta amúgy is foglalt. A sikerorientált világ csütörtöki szemlélője mindazonáltal nem szenved önbizalomhiányban. (Bár lehet, az illendőség megkívánná.) Ahogy Hófehérke Kuka nélkül csak ötölne-hatolna, úgy a hét csak tünetileg hatna csütörtök híján. Hófehérke hét legénye közül egyik sem mellőzhető, mert akkor nem csak a történet más, hanem a tanulsága is. Kuka, aki nevében hordozza jelenét, jövőképet is sejtet. Mégis, a banda többi hasonlóan szánalmas tagjával összeállva egészen más jelentéssel bír, mintha csak egyedül róla volna szó. A külön-külön tökkelütött bányászok mesebrigáddá érnek össze, mert képesek a mellérendelt életre. Elesettek, de nem elveszettek. A csatatér pedig nem szükségszerűen téves, mert a csata máshol van. Maradt viszont a tér, melyet a naplóíró így-úgy kitölt. Pl. törpékkel, akik birokra kelnek ugyan bármikor, de sohasem csatáznak. A győzni akarás korában avíttasok, mint a naplóírók.” (Kalapáti Ferenc)

 Ha ezt a logót látod, tudhatod, hogy rossz helyen már nem lehetsz… Minden más pedig ízlés és igény szerint adagolható…

A nagyszínpados főműsoridő nem a Szentírás, a belépőjegy megvásárlása pedig senkit sem kötelez arra, hogy ott csápoljon minden este (A Nagy Sziget-blog újraértelmezése, 1. rész)

 „Többre becsülöm annak kifejezését, hogy nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége.” (Samuel Beckett)

Avagy: hétmérföldes lépésekkel egy megkésett Sziget-összefoglaló felé (videóval és minden földi jóval; 3. rész)

Aztán persze még sok minden történt…

Mielőtt aznap este hazaindultunk volna. Augusztus 16-a, vasárnap, vagyis hát… ekkor már éjfél utáni időpontot jelzett minden erre alkalmas eszköz, a karórám, a mobiltelefonom, a biológiai vekkerem, de talán még a söröm is. Tehát ennek már mindenképp 17-ének kellett lennie, hétfő hajnalának. Hetfü hajnalának – ahogy vajdaságiasan mondhatnánk, ha szűkebb társaságban felébredne társaságunkban holmi tájszólásosság. Tehát este már semmiképp sem lehetett…

Avagy: hétmérföldes lépésekkel egy megkésett Sziget-összefoglaló felé (videóval és minden földi jóval; 2. rész)

Csaknem tízezernyi szigetlakó dobta be a jövőnek szánt üzenetét a fesztiválon felállított óriási Jana Palackpostába – derült ki a szervezőiroda által az idei fesztivál utolsó előtti napján szétküldött közleményből. S, hogy mit üzentek a látogatók a jövőnek? Sena például ezt: „Elmondhatjuk, hogy a Szigeten lényegében megvalósult a világbéke. Ezt a szellemiséget küldöm a jövőnek! LOVE & PEACE!”

Avagy: hétmérföldes lépésekkel egy megkésett Sziget-összefoglaló felé (videóval és minden földi jóval)

Hogy történhet meg velünk, hogy elkésünk, lemaradunk egy koncertről, egy buliról a Sziget Fesztiválon? Egy olyan koncertről, amelyre mindenképp szerettünk volna eljutni, sőt, már az első pillanattól kezdve, amikor hallottunk róla, amikor feltűnt a rendezvény honlapján, de a jegyünk megváltása óta meg aztán végképp… Szóval, minta semmi másra sem készülődtünk volna már hetek, hónapok óta.

A legkézenfekvőbb válasz erre nem is lehetne más:

– Nagyon egyszerűen!