Avagy: hétmérföldes lépésekkel egy megkésett Sziget-összefoglaló felé (videóval és minden földi jóval; 2. rész)

Csaknem tízezernyi szigetlakó dobta be a jövőnek szánt üzenetét a fesztiválon felállított óriási Jana Palackpostába – derült ki a szervezőiroda által az idei fesztivál utolsó előtti napján szétküldött közleményből. S, hogy mit üzentek a látogatók a jövőnek? Sena például ezt: „Elmondhatjuk, hogy a Szigeten lényegében megvalósult a világbéke. Ezt a szellemiséget küldöm a jövőnek! LOVE & PEACE!”

Történt pedig, hogy egy óriási, négy és fél méter magas, ezerötszáz ásványvizes palackból épült „időkapszula”, a Jana Palackposta várta a Szigeten a fesztiválozók jövőnek szóló inspiráló üzeneteit. A rendezvény egy hete alatt több mint tízezer üzenet született a világ szinte minden pontjáról – egyebek mellett Kanadából, Venezuelából, sőt Ausztráliából is – érkező fesztiválozóktól. Többen a környezetért aggódó üzenetet adtak le: „Szemetelj kevesebbet, tartsd meg a Földet zöldnek!”; illetve a „Ne használj semmiből többet, mint amennyire valóban szükséged van!”-jellegű üzenetek tucatja érkezett. Mások így „Költs élményekre, ne tárgyakra! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokkal töltsd, amik nem tartoznak igazán hozzád és a szívedhez!”

De érkezett ilyen üzenet is: „Ne aggódj, légy boldog és szeresd magad!” És egy Sziget-rajongó ezt üzente a jövőnek: „Utazz, szeress, nevess, táncolj és gyere el a Szigetre!”

Így voltunk mi másnaposak

A Szigetlakók közt hazai hírességek is üzentek a jövőnek. Sena, az Irie Maffia frontasszonya ezt üzeni: „Bízom benne, hogy a jövőben az emberek úgy fognak viszonyulni egymáshoz, mint itt a Szigeten és mindenki legalább olyan vidám lesz, és jól érzi magát, mint amit az idén itt láttunk.” Herczeg Zoltán divattervező ezt mondta: „Ha mi már nem tudtunk, vigyázzatok ti a környezetetekre, a Földre a legnagyobb odafigyeléssel, törődéssel csakúgy, mint saját lelketekre, szellemetekre, mert kívül is csak akkor lehet rendben minden, ha belül is rend van! Maradj gondolkodó és szerető ember! Ez az új rock’n’roll!

„Legyetek elfogadóak és megértőek azokkal, akik más országból, más kultúrából vagy generációból érkeznek” – ezt már Gönczi Gábor tévés személyiség üzente. „Ha nem érted meg, hogy ők hogyan látják a világot és benne téged, az nagy valószínűséggel nem az ő hibájuk. Legyetek vidámak, mert az élet gyorsan átsuhan felettetek és legyetek bátrak, hogy jobbá tegyétek a világot!” – mondta a műsorvezető, akinek a szavait Vető Viktória idézte a közleményben. Fontos gondolatok, ezért is hagytam, hadd beszéljenek… :) Vagyis: ezért is tartottam fontosnak idézni. Talán felesleges is ezt magyarázni… Hiszen lényegében az egész fesztivál hangulatát megfestik, még ha ezúttal egy cseppet sem álcázott Jana-reklám égisze alatt teszik is ezt.

Szerdán, augusztus 12-én este, de már éjfél után, amikor közben tehát a másnap, a csütörtök is ott hajnalodott körünkben – így voltunk mi másnaposak :) –, a blues-ír színpadhoz gyűltünk, mint az éji vad (mint történetük első részében már jeleztem is: Esélylatolgatások fesztiválhangulatban), mert ott játszott a néhány hónapja már új énekessel fellépő budapesti Firkin zenekar. A firkin egyébként egy kelta űrmérték = 40,9 liter. Sörből is emberes adag, töményt ne is emlegessünk…

Az új frontember, Kovács Nemes Andor egy valódi bevándorló, ráadásul abból a megélhetési fajtából, amelybe én is tartozom. :) A Firkin zenekar új énekese ugyanis a Délvidéken, a vajdasági Zentán született 1978-ban, az újvidéki Művészeti Akadémián szerzett oklevelet, majd előbb az Újvidéki Színház, később a szabadkai Népszínház társulatának tagja lett. Illetve, ez utóbbi „állását” máig, a Firkin mellett is megtartotta, színész és énekes hát egy személyben. Emellett pedig a Magyar Mozgalom nevű, most augusztus 20-án megalakult vajdasági civil szervezet alapító tagja. Néhány emlékezetes színházi szerepére is szívesen emlékszem… De ahelyett azonban, hogy hosszasan mesélnénk itt róla, az előéletéről, lássunk inkább sebtében egy videót, amely szépen szemlélteti képességeit, rátermettségét és tehetségét – még a Firkin előtti időszakból:

Oláh Andornak a háttérben, a zenekar háta mögött kihelyezett portréja előtt szólt ezen a hajnalon – óbudai facebookos ismerősöm szórakoztatására is (még ha ő el sem jött, le sem ereszkedett közénk…) – az If I could be the pope, a Drunken Lullabies, a Drunken Sailor, a Sailing away, és persze a Firkinre jellemző módon, magyarul is a Rettenthetetlen című szám az Igyunk pálinkát című albumról:

„Hullámzott az árpatábla, ott várt rám szerelmem,

Két szerelem harca dúlt háborgó szívemben.

Egyik feléje, másik pedig Írhon felé hajla

Miközben lágyan fújt a szél és hullámzott az árpa.

Nehéz volt kimondanom mi ketté tépett minket,

De nehezebb a lánc mi rabbá tette népeinket.

Mondtam néki: sziklák közt ér már engem a hajnal

Árpatábla szegletén harcos társaimmal.”

Firkinisszimusz! Nagy volt a pogo, kiváló a hangulat, így hát a port is sikerült jó alaposan felverni. A koncert után még beszélgettünk kicsit a zenekar tagjaival, aztán pedig mi is továbbhajóztunk az éjszakában, más árpatáblák felé…

Mind ott vagyunk a síneken

Szerdán egyébként a Gogol Bordello vitte a prímet a nagyszínpadon, délután négy órai kezdéssel, ami iszonyatos volt abban a hőségben, amely az idei Szigetet egyébként is jellemezte. Mert persze ilyen, folyamatosan elégedetlenkedő az emberi faj, soha nem jó neki az, ami éppen van, tavaly azért sírtunk, mert esős Szigetünk volt, az idén meg most az a bajunk, hogy hőségriadós kánikulában kellett végigcsinálnunk szinte az egészet. :) Télen melegért rimánkodunk, a hideget, a havat szidjuk, nyáron meg a hőség miatt panaszkodunk, és felfrissülésként egy kis hidegre vágyunk… Ahogy tettük ezt szerdán, augusztus 12-én délután is a nagyszínpad előtt állva. A párásítók, a közönség feje fölött kialakított egész kis locsolórendszer – ezért is nagy-nagy elismerés jár a szervezőknek! –, nagyon fontos, de abban a kánikulában, ami akkor és ott volt, lényegében semmit sem ér. Kicsit talán könnyebb ezzel, mint amilyen nélküle lenne, de a különbséget, amikor ott vagy és tűz a fejedre a Nap, nem érzékeled. Irigykedve gondoltunk hát mindazokra, akik otthonról, a légkondicionált szobából, YouTube-streamen nézték élőben a koncertet.

Hát most én mit mondjak? Valóban ilyen volt ez a Sziget: mert tudom én, persze, meg minden, ami ezzel jár, hogy a Gogol Bordello világszerte stadionokat tölt meg, nem is tartom rossz zenének azt, amit csinálnak, de nekem valahogy sohasem jött be. Minden tiszteletem és elismerésem ellenére sem tartozom a rajongóik közé, így hát ez is csak egy olyan koncert volt, amire csak úgy elvetődtem, ha egyszer már kéznél volt, de semmi több… Ha lett volna valami izgalmasabb, akkor oda megyek. Vagy oda nem érek oda…

A Gogol Bordello most azonban olyat produkált, koradélutáni időpontban, a szigetes kánikulában, amivel aprópénzért fölvásárolt engem (is… ahogy még sokakat másokat is… talán olyanokat is, akik eddig is a rajongóik voltak…), lássuk csak, hitelesebb lesz, ha megmutatom, mire gondolok, mintha csak szimplán elmesélném:

No, hát azt hiszem, ilyen feldolgozásban, és ilyen tolmácsolásban korábban még senki nem hallhatta sem a Skorpió zenekar legendás Dédapám című számát, sem a Locomotiv GT dalát, a Síneken címűt. Kellett ez a löket ahhoz is, hogy valóban elkezdjek odafigyelni a Gogol Bordellóra is. Sok más mellett…

Egyébként ez is a sziget egyik régi jellegzetessége. Sok olyan zenekar, előadó van, akit később csak azért kezdtem el itthon is hallgatni, mert hallottam őket „kint” élőben, és tetszett, „bejött” az, amit csinálnak. Most persze nem azt mondom, hogy a Gogol Bordello megszállott rajongója leszek, dehogyis!, s hogy ugyanúgy ott leszek majd az együttes minden koncertjén itthon, és a környező, könnyen elérhető országokban is, mint a Flogging Molly vagy a Dropkick Murphys fellépésein, de nagyon kellett ez a löket ahhoz, hogy felfedezzem őket magamnak. És talán majd azok a régi rajongóik meg tudnak nekem bocsátani, akik már évek óta kedvelik, szeretik, imádják őket…

Ez, mondjuk, nagyjából a koncert elején történt – mármint az, hogy felcsendült a Dédapám és a Síneken –, s addig főleg a társaság meg a sörözés érdekelt, de innen, ahogy elkezdtem rendesen, komolyabban is odafigyelni, már megváltozott a helyzet (az egyébként a leányzó fekvésére jellemző módon…), s habár hátrányos helyzetből indultam, de igyekeztem behozni a lemaradásom, és azzal az érzéssel vonultam le a „dühöngőről”, hogy igen, egy nagyszerű élményben volt részem, ez még ugyanaz a jó zene, amit korábban is tiszteltem és elismertem, azzal a különbséggel, hogy most már elkezdtem befogadni, egy idő után majd megszeretni is talán. Azt persze nem igazán értem, hogy ha egyszer már streamelték a koncertet, akkor miért nem lehetett fennhagyni az interneten… Mert, amikor éjjel végül hazakeveredtünk, még vissza tudtam nézni, megvolt a YouTube-on a teljes koncert, másnap reggelre azonban eltűnt, s csak valami szerzői jogi hablatyolástól túlfűtött hibaüzenet várt a helyén.

Szeretni még

Mint az eddigiekből már kiderült, a Petőfi Rádió és a VOLT Fesztivál közös szigetes színpada volt az idén a magyar zene központi programhelyszíne. Játszott itt Péterfy Bori, a Subscribe, Pásztor Anna és az elválaszthatatlan Barbarái (Barbie-babái…), vagyis az Anna And The Barbies, a Kiscsillag, a Budapest Bár, a Vad Fruttik, a 30Y, az Intim Torna Illegál, hogy most épp ne soroljak fel mindenkit, aki csak él és mozog a magyar könnyűzenei életben. Mint a Sziget házigazda zenekaráé, régebben mindig a Sziámié volt a megtiszteltetés, hogy a fesztivál utolsó, úgymond zárókoncertjét megtartsa. Mióta azonban már nincs ilyen nevű együttes a magyar könnyűzenei szcénán, hát mindig egy kicsit változó a dolog…

Vasárnap, augusztus 16-án Müller Péter Sziámi és barátai celebrálták a záróbulit. Egy nappal korábban került fel az internetre, vagyis szombatin mutatták be a Müller által vezetett Andfirends zenekar új klipjét, a Sziget-záró koncertre pedig a Nobilissima énekegyüttessel kiegészülve készültek. A szeretni még című dal zenéjét Bérczesi Róbert és Kirschner Péter, szövegét pedig – mi sem természetesebb ennél – Müller Péter Sziámi írta, és amolyan „megbocsátó” számként jellemezték a klip leírásában, hiszen jó volna szeretni még tovább, többet, azokat is, akik rosszak voltak vagy már máshol járnak. Így ni:

A számhoz tartozó klipet Havas Györgyi készítette, az éneklésbe pedig a Nobilissima női acapella együttes énekesnője, Baka Rebeka szállt be Müller Péter Sziámihoz és Bérczesi Robihoz. A koncerten az Andfriends vendége volt még a fiúkkal kiegészült Nobillissima, és Pintér Béla Társulatának színészei is. A Szeretni még így a klipes változatában a záróbulin hangzott el először élőben, a VOLT-Petőfi Színpadon, így tehát ezt az alkalmat akár ősbemutatónak is tekinthetjük. Köszönjük szépen mindenkinek, akinek köze volt hozzá, s akinek része volt benne!

A záróbulira Müller meghívta az Esti Kornél zenekart is, ami ugyancsak több volt egy egyszerű színfoltnál vagy átlagos vendégfellépésénél, hiszen az együttes leggyakrabban alternatív rocknak mondott zenéje (jó kis skatulya, mi?…) kiválóan illeszkedik az Andfriends zenei- és szövegvilágához, nagyszerűen kiegészítették egymást ezen az estén is. S miközben az eső úgy döntött, hogy átveszi a hatalmat és az irányítást, kis felfrissülést hozva az egyhetes kánikulába, hőségriadós izzasztásba, a régi (esetenként több évtizedes…) dalok nemcsak szépen megfértek, de nagyszerűen váltogatták egymást az egészen újakkal, egészen a Szeretni mégig is. Megbocsátás ide vagy oda…

Mert ha már ennek a távolról sem rádióbarát zeneszámnak a témájánál tartunk, akkor én legszívesebben a cikkem legelején idézett üzenetekre utalnék vissza. „Ha nem érted meg, hogy ők hogyan látják a világot és benne téged, az nagy valószínűséggel nem az ő hibájuk”, igen, és persze mondjunk/gondoljunk még sok-sok ehhez hasonlót, mert attól végső soron szép, sokkal szebb lesz a hétköznapi életünk is.

Sarnyai Ödön