Perspektívák Facebookon

Perspektívák

Ahány kultúra - annyi nézőpont.

Por

Ruxanda Renita írása

GLA_2.jpegFotók: Glázer Attila

“A por a légkörben található szemcsékből áll, amelyek különféle eredetűek”. (Hess- Kosa, K.) A fenti idézethez hasonlóan Nelson Reguera Kubából, Valencia James Barbados-ról, valamint Glázer Attila és Gothár Márton Magyarországról abból a célból találkozott Budapesten, hogy életet leheljen egy be nem fejezett kultúrházba, a “Villa”-ba.

Maga a “Villa” kultúrák Babilonjának mondható, hiszen alapja egy 500 éves török erőd és az épület a XX. század közepén – Budapest Aranykorában- született újjá. Ybl Miklós tervezte, akinek neve már akkor olyan megrendelésekhez fűződött, mint a budapesti Magyar Állami Operaház vagy a Szent István Bazilika. 1921-ben a Villa olyan személyiségek találkozóhelye volt, mint Madame Cartier, Thomas Mann és Bartók Béla. Tulajdonosa, báró Hatvany jól ismert műgyűjtő és patrónus volt, olyan festők műveinek birtokosa, mint Cezanne, Picasso, Manet, Monet és Renoir. A Második Világháborúban a Villa épülete összeomlott.

2009-ben az épület egy nemzetközi csapatnak köszönhetően újjászületett, amelynek tagjai: Tadao Ando japán építész, Kerényi József és Bordás Péter magyar építészek, Ilse Crawford, Botond Bognar brit belsőépítészek és mások. Azonban a csökkenő globális gazdasági lehetőségek a Villa építését is érintették. A kubai koreográfust, Nelson Reguera-t és a barbados-i táncost, Valencia James-t megihlette a Villa befejezetlen története. A múlt és jelen porának szemcséi, történelem és változás határozta meg előadásukat:

Testünk végtelen kígyózó összekuszálódása,                                                                                    Elejtünk, elbukunk és elengedünk,                                                                                              de leginkább Vagyunk.                                                                                                         Ott vagyunk abban a pillanatban.                                                                                        A pillanatban, amely soha nem ér véget. 

Momentos- Nelson Reguera

GLA_6741.JPGÁltalában egy ember vagy egy csoport érzései vagy emlékei ihletnek egy épületet, tárgyat vagy műalkotást. Paradox módon azonban a (fent említett) koreográfusokat és előadásukat nem a Villa építészei (vagy más emberek) ihlették, hanem sokkal inkább maga az épület. Frank Gehry-vel ellentétben, aki a prágai “Táncoló” üvegpalotát a táncospár Ginger és Fred-ről nevezte el, Nelson és Valencia egy épületnek, a Villa-nak ajánlották táncelőadásukat. Az építészet vált tánccá, nem pedig a tánc lett építészetté. A művészek létrehoztak egy előadást az épület porában, kiemelve fényeit, árnyékát és befejezetlen, de tökéletesen sima falait.           Meghallgatták és definiálták annak visszhangjait, fájdalmas változásait, a dicsőséges korszakát és bukását.

GLA_6.jpg

Glázer Attila fényképész és Gothár Márton vágó tökéletesen megragadták a művészek élményét a Villa-ban, így a rövidfilm különdíjat kapott az egyperces táncok versenyén, a Body_Dance_Picture nevű versenyen. A művészek és kultúrák összetartó ereje volt a táncelőadás, a film és a fényképsorozat különlegességének biztosítéka. Rajtuk keresztül az épület újjászületett.  

Címkék: kultúra Nelson Reguera Glázer Attila 2013.03.10. 18:47

süti beállítások módosítása