Egy nemzetközi egyetem hallgatójaként tanulok Budapesten, és gyakran megesik, hogy összezavarodok amikor valaki bevándorlónak tekint. Vajon egy külföldön tanuló diák bevándorlónak számít? Ennek jártam utána vizsgálódásaim során.
Általánosságban azt az egyént tekintjük bevándorlónak, akinek állandó tartózkodási helye és állampolgársága nem ugyanahhoz az országhoz kapcsolódik. Egy bevándorló ugyanolyan mértékben járul hozzá a befogadó ország gazdaságához és ugyanannyira részesül annak kedvezményeiben, mint egy olyan állampolgár aki ott született. A bevándorló a társadalmi beilleszkedés érdekében alkalmazkodik a helyi nyelvhez és kultúrához.
Miután egy kis kutatást végeztem a Budapesten tanuló, különféle nemzetiségű diákok körében, arra jutottam hogy a legtöbbjükre egyik fenti állítás sem igaz. A legtöbb diák diplomázás után el kívánja hagyni Magyarországot. Nem tanulják, és nem használják a magyar nyelvet. Nem fizetnek adót, és a szünidejükre időzítik az orvosi vizsgálataikat, hogy a saját orvosaikhoz mehessenek.
Mit jelent akkor számukra Magyarország? Egy másik kultúra megismerését, állandó városnézési lehetőséget, szórakozást, találkozást a világ minden tájáról érkező tanulótársaikkal – és persze kifizethető megélhetési költségeket. A nemzetközi egyetemek diákjai turistaként élnek itt. Állandóan felfedezni vágynak, sosem horgonyoznak le. Saját, független kultúrájukban élnek.
„Külföldön tanulni egy sajátos állapot” meséli egyik interjúalanyom. „Sokat tanulsz kultúráról, emberekről- de kívülálló maradsz. Nem leszel a társadalom része. Én nem örülök, ha valaki bevándorlónak hív, ezzel valahogy kizár a saját hazámból”
„A külföldi diák-lét lényegében minden országban ugyanolyan”- mondja egy másik diák- „De Magyarországon ehhez még hozzájön valami különleges : a tradíciók , kultúrák, szokások nagyszerű keveréke” Kis szünet után hozzáteszi, hogy az itt töltött éveket mindenképpen a külföldön töltött élete részeként élte meg, de ezt bevándorlásnak semmiképpen nem nevezné.
A harmadik vélemény vitathatatlan: „Magyarországon, és főleg Budapesten, a világ minden tájáról találsz diákokat. Nehéz egy olyan helyen bevándorlónak hívni magamat, ahol a körülöttem lévők ennyi különböző nyelvet beszélnek.”
Mindezekből következően, bevándorlónak lenni nagyon szubjektív dolog: személyes és többértelmű. De végülis sosem tudhatjuk, hogy az élet milyen trükkökkel vet minket néha a világ másik felére.
Írta: Dauhalevics Valéria