1944-ben, egy késő nyári éjszakán a tizenkilenc éves apám egy vonaton Stockholmba tartott, hogy megkezdje tanulmányait a műszaki egyetemen. A kalauz kíváncsi lett erre a szemlátomást nem svéd fiatalemberre, és megkérdezte tőle, hogy hova valósi és miért jött Svédországba. Apám elmondta a kalauznak, hogy egy norvégiai náci haláltáborból szökött meg és most lehetősége nyílt tanulni. Amikor apám leszállni készült a vonatról, a kalauz odament hozzá, és átadott neki kilencven koronát, amit az utasoktól gyűjtött össze afféle kezdőtőkének. Egy egyszerű, szolidáris cselekedet 1944-ben.