Újabb fiatal debreceni tehetségeket szeretnék bemutatni a következőkben. A The headless faces zenekar énekesnőjével Juhász Annával és szóló gitárosával Veréb Krisztiánnal (alias Krisz Sparrow) beszélgettem zenéről, társadalmi problémákról, rasszizmusról. A zenekar tavaly ősszel alakult, és Annán és Krisztiánon kívül Neuwirt Attila, Borbély Tamás és Nagy Tibor tagja a formációnak.

Hegedűs Erika a The headless faces zenekarral készített riportját olvashatjátok

HE: Anna, először szóló énekesként kezdted a karriered és így szerepeltél egy országosan ismert tehetségkutató műsorban is. Mikor döntöttél úgy, hogy egy zenekar frontembereként folytatod? Illetve hogyan jött létre ez az egész formáció?

JA: A zenekar ötlete már a tehetségkutató előtt is megfogalmazódott bennünk. A banda többi tagja már korábban is alkotott egy formációt. Mindannyian az előző munkahelyen kollégák voltunk, onnan ismerjük egymást. Azonban bő egy év kellett ahhoz, hogy ez a formáció megalakuljon. Úgy gondolom, minden egyes énekesnek kulcs momentum, hogy egy élő zenekar kíséri, egy zenekarral kollaborálhat. Nagyjából szeptemberben vagy októberben kezdtünk el próbálni, de régóta beszélgettünk róla, ismertük egymást. De nagyon nehézkesen indult, mert hol egyik kolléga volt kiküldetésen Amerikában, hol a másik. Novemberben volt az első koncertünk és azon a héten próbáltunk először öten.

HE: Mindenki a zene mellett mással is foglalkozik, és említettétek, hogy kollégák voltatok, vagytok. Anna PR koordinátor, Krisztián informatikus. A zenekar többi tagjával a közös munka hozott össze benneteket, vagy inkább a zene szeretete?

VK: Igen, mindannyian kollégák vagyunk, voltunk. Mindenki zenélt is, meg egy cégnél is dolgoztunk. Itt beszélgetésekből kiderült, hogy mások is zenélnek. Akkor gondoltuk, megnézzük, hogy mit tudnánk ebből együtt kihozni. De a kollegiális viszony indította el az egészet.

JA: A ritmusgitáros meg Krisztián régen egy csapatban zenéltek. Tényleg látszik rajtuk, hogy régóta együtt dolgoznak. A dobost egy kaizen kirándulás során ismertem meg, amit én szerveztem. Szóval elég szövevényesen alakult a dolog. De a zene iránti szeretet összehozott minket.

HE: Ha már az előbb szóba került az a bizonyos tehetségkutató műsor, megkérdezném tőled, hogy milyen benyomások értek ott? Most megpróbálnád?

JA: Jó kérdés. Ez egy nagyon nehéz műfaj. A résztvevők nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A pillanatnyi adott teljesítmény alapján ítél a zsűri, nincs arra lehetőség, hogy egy kicsit megülepedjen a produkció és úgy adjanak visszajelzést. Nagyon vegyes érzelmekkel távoztam. Talán életemben ott féltem először igazán. Akkor és most se tudom, hogy megpróbálnám-e újra. Ugyanis nagy a különbség a között, hogy mi a célod vele. Tényleg voltak képzett zenészek, akik ebből szerettek volna megélni, de nekünk van egy másik életünk is, amit szintén szeretünk. A zene valamilyen szinten hobbi nekünk, ugyanakkor szeretnénk professzionálisan csinálni. Úgy gondolom ez a show egy kitűnő lehetőség mindenki számára, ha a médiában történő megjelenés a cél, de lelkileg nagyon megerőltető.

HE: Mit gondoltok, a tehetségkutató műsorok alkalmasak lehetnek az előítéletek lebontására?

JA: Évről évre látható, hogy a tehetségkutatókban nincsen sem etnikai, sem semmilyen diszkrimináció. A legutóbbi szériát is erdélyi, fiatal lány nyerte meg. Sokszor volt olyan tematika ezekben a műsorokban, hogy olyan dalokat adnak elő, amelyek azt közvetítik, hogy nem szabad különbséget tenni például nemek között vagy, hogy ki melyik országból származik. Szerintem egy tehetségkutató műsor jó platform lehet ezeknek az üzeneteknek az eljuttatására.

HE: Jelenleg feldolgozásaitok vannak. Terveztek a jövőben saját számot?

VK: Igen, már el is kezdtünk dolgozni 2-3 számon. Ez lassan formálódik, mert mindenki bedobja az ötleteit és megpróbáljuk abból összegyúrni a végterméket. Nem szeretnénk beskatulyázhatóak lenni, csak egy konkrét stílusban mozogni.

HE: Ha már a saját dalok szóba kerültek, az új számokkal fel akarjátok hívni a figyelmet valamilyen súlyos társadalmi problémára?

VK: Tény, hogy minden zenész ismertségétől függően befolyásoló tényező, akár akaratán kívül is. Leginkább ez a szövegen keresztül történhet. Oda is kell figyelni, hogy olyan mondanivalót sugározzon a szöveg, amivel egyrészt egyetértünk, hiteles, másrészt akár jó irányba terel egy olyan embert, aki erre befogadó. Azt nem mondanám, hogy mi előre elterveztük szövegeink ilyen tartalmúak lesznek, de mégis tudjuk, hogy mindezzel befolyásolhatunk valakit.

JA: Az egyik készülőben lévő számunknál is megfigyelhető ez, amiről Krisz beszélt. Néha kicsit melankolikusnak tűnik a szövege, de úgy gondoljuk mindenki, aki meghallgatja, arra asszociál a számmal kapcsolatban, azokat a részeket emeli ki, ami számára fontos. A szövegeknél is mindig próbálunk közös nevezőre jutni, olyan szöveget írni, amivel mindenki azonosulni tud.

HE: Mit gondoltok, mi lehet az oka annak, hogy a fiatalok között sajnos elterjedt a rasszizmus és az előítéleteken alapuló szemlélet? Mit lehet ez ellen tenni, mondjuk egy híres embernek?

VK: Maga a jelenség egy levezető tevékenység. Ha valaki dühös valamire, legyen az politikai, gazdasági vagy magánéleti helyzet, és egy kicsit is meg tud gyanúsítani valakit, akin kiélheti a dühét, ez lehet például egy ember vagy embercsoport is. A rasszizmusnak a düh lehet a forrása. Én egy borsodi kis faluban nőttem fel és ott láttam pro és kontra dolgokat. Barátságokat és ellentéteket is. Ha valaki olyan helyen nő fel, ahol személyesen látja, milyen színes a világ, akkor ő maga is ellene lesz a rasszizmusnak. Ha az ember viszont burokban nő fel, nem lát ilyen dolgokat személyesen, ott tudnak a híres emberek hatni, hogy ne ítélj, hanem tapasztald meg milyen is a világ.

JA: Igen, média is egy kétélű fegyver, egy veszélyes játék. Egy lehetőség, arra, hogy egy ember kinyilvánítsa a véleményét, de nem mindegy hogy teszi ezt. Erre látunk nagyon sok jó és rossz példát. Amerikában például nagyon sok színes bőrű énekes a legtehetségesebb előadónak számít, és az ENSZ felkérte ezeket az előadókat, hogy az elnyomás ellen lépjenek fel. Ez is egy jó példa.

HE: Ti személy szerint mit üzennétek ezzel kapcsolatban a közönségeteknek?

JA: Szeretnénk, hogy aki eljön egy The Headless Faces koncertre érezze jól magát. Legyenek számok amiken, háton pörög és tombol, más számokat velünk énekeljen és elgondolkodtassa őt. A legutóbbi koncerten lementünk a közönséghez, és velük énekeltünk. Úgy volt egész a koncert.

HE: Tehát nektek nagyon fontos, hogy közel kerüljetek a rajongóitokhoz?

JA: Igen, nagyon fontos a közönség bevonása, ami a magyar zenei világból is sokszor hiányzik, legalábbis a nagyszabású koncerteken. Ez nekünk egy fontos cél.

VK: Igen, ez sajnos igaz. Ezért sok külföldi zenész is állítja, hogy jobban szereti a klubkoncerteket, mert ott relatív kevés ember előtt zenélhetnek, oda lehet menni hozzájuk.

HE: Hallottatok-e már a Zene a Rasszizmus Ellen kezdeményezésről?

JA: Magáról erről a kezdeményezésről még nem. De ehhez hasonló külföldi akciókról már hallottam.

HE: Szerintetek ezek a kezdeményezések alkalmasak lehetnek arra, hogy a fiatalokra hatni tudjanak?

VK: Én úgy gondolom, igen. Mert minden olyan dolog, amiért a zenészek kiállnak, az hatni tud, mert minden zenekarnak vannak követői. Ha valamilyen jó ügyért ki tud állni egy zenész, az nagyon pozitív irányba tud hatni.

JA: Igen, én is úgy gondolom, a zenészek egyfajta példaképek a fiatalság számára. Csak ha a saját magam gyerekkorára gondolok, én is mindig bálványoztam a zenészeket. Elolvastam róluk mindent. Amit ők képviselnek, azzal igenis tudják befolyásolni a követőiket.

VK: Én még annyit tennék hozzá, hogy nem csak a zenész, hanem maga a zene is alkalmas erre. Lehet, a zenész csak megszervez egy közösséget, ahol az emberek együtt zenélhetnek, dzsemmelhetnek. És ilyenkor maga a zene lesz a hordozója az egésznek.

HE: A jövőben hol találkozhat veletek a közönség?

JA: Tervek már bőven vannak. Május 2-án szeretnénk egy koncertet Debrecenben, a pontos helyszínt még nem tudjuk. Budapesten is van egy két lehetőség. Kapcsolatba lépünk a fesztiválok amatőr színpadaiért felelős koordinátoraival is, szeretnénk minél több fellépést. Meg a jövőben 2 ismertebb debreceni rádiónál is készítenek velünk riportot.

HE: Klipforgatást terveztek?

JA: Igen azt is. Az egyik új számunkhoz biztos lesz.

Ha eddig nem ismertétek a The Headless Faces-t akkor itt a lehetőség. Legközelebbi május 2-ai koncertjükön szeretettel várnak mindenkit, ahol nemcsak a jó buli, hanem a közönség bevonása és a példamutató szemlélet is garantált.