Egész életemben vágytam arra, hogy külföldön éljek: ez nagymértékben motivált, és mind magán-, mind üzletemberként kihívásnak éltem meg. 2010-ben érkeztem Afrikából (egészen Nigériából) Európába (Magyarországra) továbbtanulási célból, és azért, hogy jobb életet biztosítsak magamnak a közeljövőben. Abból indultam ki, hogy az élet sokkal jobb Európában, mint Afrikában. Vajon így van-e? Hadd osszam meg az európai élettel kapcsolatos tapasztalataimat.
2009-ben felvételt nyertem az IBS-re Budapesten, ahol most is nemzetközi kapcsolatokat tanulok. Beletelt egy időbe, amíg megkaptam a vízumot, pedig már felvettek az egyetemre, de hál’ istennek végül sikerült 2010-ben, és egyszer csak Európában találtam magam, melyről Afrikában azt tartják, hogy ha megérkezel, automatikusan meggazdagodsz.. Az igazság az, hogy nem attól lett jobb az életem, hogy egyszerűen Európába jöttem, hanem attól, és ezt büszkén mondhatom, hogy az itteni magasabb elvárások miatt keményebben kell dolgozni, mint Afrikában.
Amikor először érkeztem Magyarországra, az első gondolatom az volt, hogy “Na, most már csak magadra számíthatsz”. Magányos érzés volt ez, az az érzés, hogy felelősséget kell vállalnom az egész életemért, mindezt minden segítség nélkül. Erősen motivált voltam tehát, hogy munkát keressek a tanulás mellett, itt ugyanis minden drágább, mint a saját országomban. Bármennyire is akartam azonban dolgozni, nem találtam állást a nyelvi akadályok miatt, és ez így is maradt egészen a nyári szünetig, amikor is találtam egy diák melót, ahol 7 órán keresztül kellett állni, órabérben fizettek, de a fizetés nem volt nagy durranás ahhoz képest, amilyen munka ez volt. Csaknem lehetetlen volt, hogy olyan életet éljek, mint amit az ideérkezésem előtt a szívemben dédelgettem. Frusztrált és csalódott voltam, mert minden olyan drága volt, az albérlettől kezdve a ruházkodásig; az életem egyáltalán nem volt könnyűnek mondható. Egyszerűen nem tudtam pénzt csinálni. Mindig is szerettem a függetlenséget, és bár édesanyám támogatott (a tandíjtól kezdve az albérleti kiadásokig), nem hagyhattam rá az egész feladatot, főleg most, hogy már felnőttem. Tennem kellett valamit, hogy legalább az alapvető szükségleteimet kielégíthessem segítség nélkül.
Az európai élet lehetne rosszabb is, mint amit Afrikában megszokott az ember. Az egyetlen különbség az, hogy itt több a lehetőség, hogy az ember valamit kezdjen az életével, viszont többet is kell dolgozni, mint máshol. Megpróbálkoztam a pénzkeresés más módszereivel is: jelentkeztem filmforgatásra, diák programokat dolgoztam ki magyarországi telekommunikációs cégek számára (T- Mobile és Telenor), cikkírás stb...Megvallom, soha nem gondoltam volna, hogy ilyeneket fogok csinálni, de az európai nehézségek, illetve szokások hamar megtanítják az embert, hogy álljon ki magáért, mert ha nem gondoskodsz magadnak az élelemről, más nem teszi meg helyetted. Ez teljesen más rendszer, mint Nigériában, ahol bárhonnan szerezhetsz olcsó élelmiszert. Mivel olyan nehéz itt jó állást találni, végül önálló tevékenységbe kezdtem: idén (2012-ben) vettem egy videokamerát a spórolt pénzemből, szereztem filmvágó programot, beiratkoztam videovágó tanfolyamra, és nemsokára reklámokkal, sport-, fesztivál- és egyéb közvetítésekkel kezdtem el foglalkozni, és remélem, hogy hamarosan már saját zenei videoklipeket készíthetek, majd saját filmeket. Ez az előnye a külföldi életnek: rájössz, hogy egyedül vagy, és segítened kell magadon, hogy elérj valamit az életben.
Írta: Tersoo Itopa
