A "Vasárnapi Ebéd" a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület egyéves projektje, melyet Lovig Tímea irányít. A Menedék az egyik legnagyobb magyarországi civil szervezet, amely már tizenhét éve működik, és körülbelül negyven munkatársa van. Menedékkérőkkel, menekültekkel és a bevándorlók ügyeivel foglalkoznak.

Az egyesület már korábban is szervezett programokat azzal a céllal, hogy közelebb hozza egymáshoz a magyarokat és a külföldieket, rendeztek például koncerteket, bulikat és kulturális konferenciákat. Nemrégiben azonban felmerült az ötlet, hogy a közvetlen kapcsolatteremtés hatékonyabb lehet, ezért az Európai Integrációs Alap támogatásával megszervezték a Vasárnapi Ebéd projektet. A projekt célja, hogy a befogadó társadalom tagjai és a bevándorlók közt kulturális és személyes kapcsolatok jöjjenek létre a gasztronómia segítségével. A projekt keretében összepárosítottak öt magyar és öt bevándorló családot, akik meghívták egymást ebédre. Az öt bevándorló család Szerbiából, Kínából, Nigériából, Mongóliából és Afganisztánból érkezett. Az együtt elköltött ebédek inspirációjára készült egy bevándorló-szakácskönyv (ingyenesen letölthető itt) és más publikációk is. Fiatal rendezők pedig az ebédek által ihletett kisfilmeket forgattak. 

Egy Lovig Tímeával folytatott, barátságos beszélgetés keretében nyílt lehetőségem többet megtudni erről az izgalmas projektről

- Összefoglalná néhány mondatban a projekt célját?

- Összesen tíz ebédre került sor: egy-egy magyar és bevándorló család hívta meg egymást. Olyan családokat választottunk, ahol legalább egy gyerek van. A záróebéden pedig mind a tíz család részt vett, és a vendégekkel együtt körülbelül négyszázan voltunk.

- Kik vettek részt a háttérmunkában?

- Az egyik kollégám felelt a családok kiválasztásáért és párba állításáért, és ő segített a magyar családoknak abban, hogy hogyan fogadják a bevándorló családot, tájékoztatta őket az étkezési kultúrájukról, a vallásukról, a táplálkozási szokásaikról. A rövidfilmekhez Török Ferenc választott ki öt frissen végzett rendezőt, akik felvették az ebédeket. A projekt végére ezekből összeállt egy DVD.

- Hogyan reagáltak a családok a találkozásokra?

- Nagyon lelkesek voltak, de eleinte tartottak is a dologtól, és kicsit zárkózottak voltak. De aztán fokozatosan oldódtak a gátlások, és a végén mindenki nagyon örült, hogy részt vehetett a projektben. Jól érezték magukat a külföldiekkel, és tanultak valami újat egy a sajátjuktól gyökeresen különböző kultúráról.

- Hogyan tudtak kommunikálni egymással? Voltak nyelvi korlátok?

- Sok nyelven folyt a kommunikáció: magyarul, angolul, franciául és kínaiul. De ez nem jelentett különösebb problémát, mindig megtaláltuk a módját, hogy úgy hozzuk össze a családokat, hogy tudjanak kommunikálni.

- Az ön számára mi volt a projekt legemlékezetesebb pillanata?

- A gyerekek közti kommunikáció, ami néha egészen véletlenszerűen alakult. A kínai családban például az anya tudott magyarul, de a gyereke csak kínaiul. Szerencsére viszont a magyar családban, akikkel párban voltak, a kislány pont kínaiul tanul. Ez külön motivációt jelentett nekik arra, hogy megismerkedjenek.

A Vasárnapi Ebéd nagy médiaérdeklődést váltott ki, és hatékonyan támogatta a magyar közösség és a migráns közösségek közti kapcsolatok kialakulását.

Írta: Nguyen Van Anh