Mi alapvetően sajtótájékoztatóra mentünk, indultunk és érkeztünk.. Kérdezni, okosodni, ismerkedni, rájönni, megtudni, felismerni. Megrökönyödni. De ennyi idő után még DNS-mintát sem nagyon érdemes venni: egyszerűen csak összenőttünk a Szigettel és punktum. Bele is halnánk, ha most abban kéne hagyni... (A Nagy Sziget-blog újraértelmezése, 3. rész)

Avagy: hétmérföldes lépésekkel egy megkésett Sziget-összefoglaló felé (videóval és minden földi jóval; 3. rész)

Aztán persze még sok minden történt…

Mielőtt aznap este hazaindultunk volna. Augusztus 16-a, vasárnap, vagyis hát… ekkor már éjfél utáni időpontot jelzett minden erre alkalmas eszköz, a karórám, a mobiltelefonom, a biológiai vekkerem, de talán még a söröm is. Tehát ennek már mindenképp 17-ének kellett lennie, hétfő hajnalának. Hetfü hajnalának – ahogy vajdaságiasan mondhatnánk, ha szűkebb társaságban felébredne társaságunkban holmi tájszólásosság. Tehát este már semmiképp sem lehetett…

Avagy: hétmérföldes lépésekkel egy megkésett Sziget-összefoglaló felé (videóval és minden földi jóval; 2. rész)

Csaknem tízezernyi szigetlakó dobta be a jövőnek szánt üzenetét a fesztiválon felállított óriási Jana Palackpostába – derült ki a szervezőiroda által az idei fesztivál utolsó előtti napján szétküldött közleményből. S, hogy mit üzentek a látogatók a jövőnek? Sena például ezt: „Elmondhatjuk, hogy a Szigeten lényegében megvalósult a világbéke. Ezt a szellemiséget küldöm a jövőnek! LOVE & PEACE!”

Avagy: hétmérföldes lépésekkel egy megkésett Sziget-összefoglaló felé (videóval és minden földi jóval)

Hogy történhet meg velünk, hogy elkésünk, lemaradunk egy koncertről, egy buliról a Sziget Fesztiválon? Egy olyan koncertről, amelyre mindenképp szerettünk volna eljutni, sőt, már az első pillanattól kezdve, amikor hallottunk róla, amikor feltűnt a rendezvény honlapján, de a jegyünk megváltása óta meg aztán végképp… Szóval, minta semmi másra sem készülődtünk volna már hetek, hónapok óta.

A legkézenfekvőbb válasz erre nem is lehetne más:

– Nagyon egyszerűen!