Ahogy az lenni szokott a problémás politikai és gazdasági környezetekben, a fehérorosz művészi világ állapota szörnyű volt a Szovjetunió felbomlása után. Az örök elnök totális kontrollja alatt a kortárs művészet jobb esetben semleges, rosszabb esetben nemkívánatos volt, illetve most is az. A művészet felfogás igen konzervatív, az újítókat nem nézik jó szemmel. Csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, a kifejezés szabadsága most is csak álom. A gyengélkedő gazdaság pedig végképp pontot tesz a dolog végére: az állami szerveknek nincs pénzük, a művészetekre sem, ami még a politikailag semleges művészeket is nehéz helyzetbe hozza.