Búcsú rossz időben címmel a tavalyi Ünnepi Könyvhétre jelent meg a délvidéki születésű, Budapesten élő Bartha György kötete a zentai zEtnak kiadó gondozásában. A szerző költőként lényegében alig ismert Magyarországon, s mint a vele készült interjúnkban elmondta, néhány folyóirat-publikációtól eltekintve nem is kereste a kapcsolatot az anyaországi kiadókkal. A régi Jugoszláviában – édesapja és nagyapja hatása alatt – egy viszonylag boldog gyermekkort élt meg Újvidéken, majd a múlt század kilencvenes éveinek délszláv háborúi, az ország gazdasági összeomlása miatt döntött a vándorbot mellett. S habár közhelynek tartja, mégis fontosnak tartja kimondani: a gyermekei miatt is vállalnia kellett mindent – jót is és rosszat is –, ami az áttelepüléssel járt. Ma már, a nyugdíjas évek felé kacsintgatva, szívesen idézte fel emlékeit, köztük azt is, hogyan csente el egyik volt osztálytársa első versét, hogy beolvassa az Újvidéki Rádió irodalmi műsorában, vagy azt is, hogy immár Magyarországon előfordult vele olyan is, hogy nem vették fel egy munkakörbe, mert nem találták megfelelően szépnek az állás betöltéséhez. Pedig nem is manökennek jelentkezett divatbemutatókra…