Újonnan induló rovatunkban minden egyes alkalommal egy-egy tehetséges fiatalokból álló zenekart mutatok be, melyek ugyan még kevésbé ismertek a nagyközönség előtt, azonban határozott elképzeléssel rendelkeznek a zenéről és társadalmi kérdésekről egyaránt, és úgy gondoltam fontos, hogy nagyobb elismertségre tegyenek szert. Mivel én magam is Debrecenben élek, ezért elsősorban a környéken valamint Kelet Magyarország területén alkotó zenészekkel készítek riportokat, arról mit jelentenek számukra a ZARE által is képviselt elvek.

A következőkben a BetterThanEver pop-punk és post-hardcore stílusban játszó együttes két tagjával Szabó Nándorral (ének) és testvérével Szabó Gáborral (gitár, ének) készített riportomat láthatjátok. A zenekarról egyébként annyit kell tudni, hogy 2010-ben Mátészalkán jött létre és Nándiékon kívül két másik tagja is van Katona Bálint (basszus) és Veres Gergő (dob). Néhány éve immár Debrecen tekinthető központjuknak.

Hegedűs Erika a BetterThanEver zenekarral készített riportját olvashatjátok

HE: Mikor kezdtetek el egyáltalán zenével foglalkozni? Valamint a BetterThanEver formáció mikor jött létre?

SzG: Gyerekkorunkban kezdtük el, mindketten zeneiskolába jártunk, szüleink zenekedvelő emberek, édesapánk zenélt is, így adott volt a dolog.

SzN: Mindannyian egy helyről, Mátészalkáról származunk. Eredetileg két másik sráccal zenéltünk, de akkor lódult meg a dolog, amikor Gabi és Bálint is csatlakoztak, akkor jelent meg az első EP-nk. A zene mellett mindenki csinál mást is dolgozunk, tanulunk.

HE: Tehát mindenkinek van polgári szakmája is. Rólad tudom Nándi, hogy jogász vagy, Gabi pedig történész. A másik két fiú?

SzN: Mindketten még egyetemisták Gergő gépészmérnöknek, Bálint meg igazgatásszervezést tanul.

HE: Hol szoktatok fellépni? Részt szoktatok venni nagyobb szabású rendezvényeken, fesztiválokon?

SzN: A KEXX fesztiválon léptünk fel eddig.

SzG: A legtöbben a This is Bihar rendezvénysorozatról ismerhetnek bennünket. De nagyon szeretünk Esztergomba, Dorogra, Berettyóújfaluba járni, olyan az egész, mint egy nagy család. Decemberben voltunk Nyírbátorban, az nagyon király volt! De szeretnénk majd a jövőben a Campus fesztiválon, vagy más nagyobb fesztiválon részt venni.

HE: A Narrow Path című dalotokból úgy látom, hogy fogékonyak vagytok a társadalmi problémák iránt. Művészetek célja is ez lenne, vagy csak magáért a zenéért hoztátok létre a BetterThanEver-t?

SzG: A Narrow Path-t másfél éve kezdtük el írni, ez a szám ami, a leginkább mélyebb kérdésekkel foglalkozik. A szám tükörfordítása „keskeny út, ösvény” lényegében annyit jelent, hogy van egy keskeny ösvény amiről, ha letérünk, az elvihet minket szélsőséges irányokba. Ezt a keskeny ösvényt néha nehéz megtalálni, de mindenféleképp érdemes. A dal foglakozik egy másik kérdéssel is, a határ kérdésével, ami nem csak fizikai értelemben érthető, hanem átvitt értelemben is, ugyanis bizonyos fogalmak, elvont gondolatok néha egyénenként eltérő értelmezést nyernek. A rasszizmus is az egyik ilyen komoly értelemben vett határ, amivel foglalkozunk. Abban a műfajban, amiben mi mozgunk a gyökereitől kezdve a közvetítés volt a jellemző. Nekünk is nagyon fontos, hogy zenénkkel minél több helyre eljuttassunk olyan üzeneteket, amiket fontosnak tartunk, ezek közül a legfontosabb a határok lebontása. Órákon keresztül sorolhatnánk az olyan punk illetve hardcore zenekarokat, számcímeket, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak és, hogy ehhez mi is hozzátehetünk az egy nagyon jó dolog. Még hozzátenném, hogy az apartheid rendszer lebontásához is komolyan hozzájárult a punk illetve hardcore. Például fekete és fehér zenészek együtt játszottak, ami akkoriban nagyon ritka volt.

HE: Már említésre került a rasszizmus. Hogyan vélekedtek erről és más negatív jelenségekről, mint az idegengyűlölet, homofóbia? Találkoztatok ilyennel a környezetetekben?

SzN: Nyilván nem lehet letagadni, hogy a társadalomban jelen van a rasszizmus. De a mindennapokban nem tapasztalom, hogy megjelenne, pl. az utca embere nem szólja le a másikat, csak azért mert cigány, inkább az ellenkezőjét, hogy egyes emberek között nagyon jó a kapcsolat, függetlenül attól, hogy kinek milyen a bőrszíne. Úgy gondolom egyrészt a politika generálja ezt a jelenséget, valamint a nagy szociális különbségek. Ha nem lennének az emberek között ilyen nagy szociális különbségek, akkor nem lenne ilyen mértékű a rasszizmus sem.

SzG: Úgy gondolom a rasszizmus oka alapvetően a félelem és a tudatlanság. A különböző ellenségképek, amit a többségi társadalmak vetítenek ki egyes csoportokra, alapvetően félelemből valamint az ismeretek hiányából fakadnak. Ezért nagyon fontos szerepe van az oktatásnak, amit minél korábban el kell kezdeni. Részben a rasszizmus ugyan tényleg szociális kérdés, de elsősorban az oktatásban rejlik a megoldás.

HE: Említettétek a politika szerepét az előítéletek generálásában, úgy gondoljátok, a rasszizmus lehet egy „divatjelenség” is a fiatalok körében, és ha igen, akkor ez ellen, hogy lehet fellépni? Pl. ha egy ismert ember, egy zenész állást foglal fontos társadalmi kérdésekben, az alkalmas arra, hogy formálja a közvélekedést? Ti magatok is erre törekedtek?

SzN: Csak remélni tudom, hogy hatni tudunk a közönségünkre. Azt, hogy a fiatalok között mennyire van jelen a rasszizmus a politikán kívül, apróbb rossz tapasztalatok is befolyásolhatják. A fiatalok ezek alapján vonnak le messzemenő következtetéseket, ami szintén nem helyes. Reméljük, hogy mi is tudunk hatni és tenni a gyűlölet ellen. A mi zenénk valamint az a közeg, amelyben mozgunk összefogás párti és baráti, az elfogadás jellemző rájuk.

SzG: Azokra az emberek, akik eljönnek a mi koncertjeinkre alapvetően nem jellemző a rasszizmus. Rajongóink nem kirekesztőek, pont ellenkezőleg a nyitottságot és a sokszínűséget képviselik. A szélesebb társadalom kérdése viszont érdekesebb, itt valóban jelentős szerepe lehet annak, hogy minél több közéleti személy, híresség fogalmazzon meg pozitív véleményt.

HE: Szóba került a zene, mint közösségformáló erő. Ti vettetek-e már részt olyan kezdeményezésben, amely valamilyen társadalmi kérdésre hívta fel a figyelmet, vagy karitatív célokat szolgált?

SzG: Zenekarként még nem kaptunk ilyen megkeresést. De ha lenne rá lehetőség szívesen részt vennénk benne.

SzN: Mint látogató sokszor jártunk jótékonysági koncerteken. Miért ne adna az ember valami nemes cél érdekében. Pár hónapja ellátogattunk egy rendezvényre a Dharmába, amikor hardcore koncerteket szerveztek a kirekesztés ellen.

HE: Hallottatok-e már a Zene a Rasszizmus Ellen kezdeményezésről?

SzG: Igen, nekem nem volt újdonság.

SzN: Én is ismertem.

HE: Mit gondoltok alkalmas-e a ZARE arra, hogy a fiatalokra hatni tudjon?

SzG: A fiatalság elérésében ez az egyik legjobb mód. Rengeteg kutatás készült arról, hogy a fiatalok elérésében a leghatékonyabb eszköz a zene. Nemcsak azért mert közösséget képez, mint a mi esetünkben szubkultúrát hoz létre. A hardcore és a punk mindenképp egy cselekvő gyakran politikai tartalommal bíró zene.

HE: Dalaitokat angol nyelven írjátok, nem gondolkodtatok magyar nyelvű szövegeken? Lehet így szövegeitek erős mondanivalója jobban eljutna a közönséghez.

SzN: Igen, tényleg jobban megragad egy olyan magyar zenekar, aki magyarul énekel.

SzG: Annak idején, amikor elkezdtük a közös zenélést, választásunk az angol szövegekre esett. Ezt műfaji okokra lehet visszavezetni, mert ez a stílus, amiben mi mozgunk alapvetően angol nyelven íródik, még a magyar zenekarok egy része is angol szövegekkel dolgozik. De az előbb említett okok miatt mindenképp szeretnénk magyar nyelvű szöveget, dolgozunk rajta.

HE: Terveztek-e a jövőben valami „nagy dobást”?

SzN: Igen, most dolgozunk az új kislemezen. Reméljük nyár elejére vagy közepére kész lesz. Mindezt szeretnénk megtámogatni egy videóval is. Ez után pedig természetesen koncertek lesznek.

HE: Legközelebb hol találkozhat veletek a közönség?

SzN: Konkrét időpont még nincsen, mert az új lemezen dolgozunk és a következő fellépésen már az új számokat is szeretnénk játszani. Legközelebb Mátészalkán tavasszal, április május környékén lesz egy nagyobb szabású koncert.

Remélem ezentúl még több látogatója lesz a BTE koncertjeinek, mert ezek a fiúk nem csak nagyon jók, de szemléletük is példamutató.

(A képek a zenekar facebook oldaláról származnak)