„Ha elolvassuk a három ábrahámi vallás szent könyveit, könnyen úgy tűnhet, hogy mind szélsőséges és veszélyes, ha szó szerint értelmezzük őket” – fogalmazott egy interjúban Doug Saunders újságíró, a The Myth of the Muslim Tide c. kötet szerzője. Az elmúlt másfél évtizedben az iszlámot gyakran érte az a vád, hogy a gyűlölet és az erőszak vallása, mert a nyugatot megrázó több terrortámadás elkövetői vallási fundamentalista csoportokhoz kötődtek és nem egyszer vérengző ámokfutásaik során is iszlám jelszavakat skandáltak. Annak ellenére is teret tudott nyerni a nézet a világvallásról, hogy az ilyen támadások után muszlim vezetők és civilek rendszeresen elhatárolódnak az erőszakos cselekményektől a nyilvánosság előtt. A muszlim közösségek képviselői gyakran hangsúlyozzák, hogy a terroristák felületesen ismerik a vallást és a szélsőséges nézeteik igazolásához kiragadják a Korán egyes mondatait a szövegkörnyezetükből és történelmi összefüggéseikből.

(Sírkövek a muszlim parcellából, budapestcity.org)

Bizonyos értelmezők szerint a halál nem az éltet végét jelenti. Csak egy másik ösvény, amire mindenki rálép, vagy egy új élet kezdete. A keresztényeknél is csak az evilági élet ér véget vele, és sok esetben az, hogy mi vár ránk, a cselekedeteinktől függ. A hívő muszlimok is úgy gondolják, hogy a rossz dolgok rosszakat eredményeznek, a jók, a kötelességek teljesítése, az előírások betartása, a tisztességes élet pedig megérdemelt jutalmat, és megnyugvást Allah oldalán. Az, hogy a lélekkel mi történik, csak feltételezhető a szúrákból, leírásokból, viszont a test gondozásáról biztos tapasztalataink lehetnek - a továbbiakban erről, a temetés körülményeiről, folyamatáról olvashatunk.

Abból kifolyólag, hogy leginkább ezek az épületek maradtak fent, hajlamosak lehetnénk a fürdőkkel összekapcsolni a török kori emlékeket, hisz legalább annyi épült belőlük, mint dzsámiból és minaretből. Ezúttal róluk lesz szó.

Magyarok és törökök kapcsolata hosszú évszázadokra nyúlik vissza. A viszony nem mindig volt felhőtlen: az 1300-as évek közepétől kezdve szinte állandó hadiállapot állt fenn a két birodalom között. Ezt tetézte be a „150 évnyi” megszállás, melynek következtében közvetlen betekintést nyerhettünk – vagyis az akkor élők, ha nem mi – a török kultúrába. A hosszú együttélés ellenére, az ország felszabadítása, aztán az ezt követő újabb és újabb „felszabadulások” és háborúk, építkezések, tűzvészek következtében a 21. századra kevés, ám annál jelentősebb emlékünk maradt ebből a korból: az egri minaret, a pécsi dzsámi, és a budai vár falain végzett erődítések, illetve a világhírű fürdők hirdetik a birodalom hajdani nagyságát. Számunkra az utóbbiak nem csak a turisztikai bevételek miatt értékesek, érdekesek - kulturális szempontból is. Az emlékek, feliratok, a  tisztálkodás iránt táplált szenvedély az iszlám kultúra mélyebb rétegeibe enged bepillantást. Kezdjünk hát fürdés szerepének a tisztázásával.

(thebathtubdiva.com, illusztráció)