A Daniel Pearl Foundation októberi programjában a Szubjektív Értékek Alapítvánnyal és a Zene a Rasszizmus Ellen programmal részt vettünk. A Daniel Pearl World Music Days keretében több zenekart is megkerestünk, felvettük velük a kapcsolatot és megkértük őket, hogy emlékezzenek meg egy őszi koncertjükön Daniel Pearl-ról és közvetítsék a béke üzenetet. Olyan zenészekkel volt alkalmunk együtt dolgozni, akik őszintén hisznek a zene kultúrák és emberek közti kapcsolatteremtő erejében, szívükhöz közel áll a téma. Élmény volt mindenki számára, nekünk, a zenészeknek és a közönségnek is.

Október 11-én, a Siófoki Halfesztiválon vett részt a Honeybeast együttes, akik részt vettek a programban és a Legnagyobb hős című számuk előtt az énekesnő, Tarján Zsófia megemlékezett Danielről és arról, hogy milyen fontos az, hogy békességben éljünk egymással és egymás mellett.

Zsófi egy rövid interjú formájában válaszolt kérdéseinkre arról, hogyan sikerült a dedikáció és mit gondol az üzenetről.

Milyen indíttatásból vettetek részt a Daniel Pearl programban?

Kaptunk egy lehetőséget a koncertre és miután megtudtuk, hogy miért van ez a rendezvény szívesen vállaltuk.

Miért érzed fontosnak a béke üzenetének átadását?

Szerintem, ami a világ mostani helyzetét illeti, semmi sem lehet fontosabb a békénél és a toleranciánál.

Milyen reakciókkal fogadta a közönség az üzenetet?

Szerették, úgy láttam ők is egyet értenek vele.

Mi alapján választottad ki, hogy mikor mondtad el a dedikációt?

A koncert folyamán kétszer is beszéltem róla. Először az elején, akkor hosszabban, majd A legnagyobb hős című számunknál tértem vissza Daniel Pearl-re. Megkérdeztem a közönséget: Ki a legnagyobb hős? Ők meg rávágták, hogy Daniel Pearl. Ezzel szerintem emlékezni fognak az üzenetre.

Október 30-án a Dürer Kert által szervezett Dance Halloween Madness-en fellépő Riddim Colony együttes is csatlakozott és énekesük, Gregory G Ras elmondta, miért tartja fontosnak azt, hogy az emberek tiszteljék és szeressék egymást, valamint Daniel munkásságáról beszélt, mely, mint kifejtette, hasonló, mint az övék, a zene erejével próbálnak békét teremteni.  A dedikációról videó is készült,a Zene a Rasszizmus Ellen Facebook oldalán is megtekinthető, ami jól tükrözi az esemény fantasztikus hangulatát.

Abból kifolyólag, hogy leginkább ezek az épületek maradtak fent, hajlamosak lehetnénk a fürdőkkel összekapcsolni a török kori emlékeket, hisz legalább annyi épült belőlük, mint dzsámiból és minaretből. Ezúttal róluk lesz szó.

A felemelkedést, és Buda elfoglalását követően a törökök nagyon hamar berendezkedtek a fővárosban - az ország egy részét addigra már rég az uralmuk alá hajtották, és a jelentősebb városokat elkezdték a saját képükre formálni: mecseteket, fürdőket, síremlékeket építettek, a korábbi épületet egy részét átalakították, lerombolták, vagy köveik egy részét újra felhasználták. Ebben a bejegyzésben a legkorábbi építészeti emlékek bemutatására tennék kísérletet.

Egy bektasi dervis halála (terebess.hu)

Elmerültünk már a török népek tengerében, a távoli Altáj hegységtől Anatóliáig vonultunk lóháton, egy idő után Allahhal az oldalunkon, és egy olyan férfiról kezdtünk beszélni, aki egy hatalmasra nőtt állam alapjait tette le - ő volt, Oszmán, akit a harcok heve edzett. Bátorságával megváltoztatta a világot. Létrehozta az Oszmán Birodalmat. 

Az előző rész tartalmából: a korábbi bejegyzésben megismerkedhettünk a fürdőzés rituális szerepével. Az Indus-völgytől, a görögökön és a rómaiakon át eljutottunk zsidókig és muszlimokig, láthattuk, hogy a sok szükségszerű hasonlóság mellett mindenkinek mást és mást jelentett a víz - nem csak egy közeget, ami a fizikai piszoktól szabadít meg, hanem ami gyógyulást, és lelki megtisztulást is biztosítja. És most a folytatás: kik azok a "törökök"?

(historyline.kz)

Magyarok és törökök kapcsolata hosszú évszázadokra nyúlik vissza. A viszony nem mindig volt felhőtlen: az 1300-as évek közepétől kezdve szinte állandó hadiállapot állt fenn a két birodalom között. Ezt tetézte be a „150 évnyi” megszállás, melynek következtében közvetlen betekintést nyerhettünk – vagyis az akkor élők, ha nem mi – a török kultúrába. A hosszú együttélés ellenére, az ország felszabadítása, aztán az ezt követő újabb és újabb „felszabadulások” és háborúk, építkezések, tűzvészek következtében a 21. századra kevés, ám annál jelentősebb emlékünk maradt ebből a korból: az egri minaret, a pécsi dzsámi, és a budai vár falain végzett erődítések, illetve a világhírű fürdők hirdetik a birodalom hajdani nagyságát. Számunkra az utóbbiak nem csak a turisztikai bevételek miatt értékesek, érdekesek - kulturális szempontból is. Az emlékek, feliratok, a  tisztálkodás iránt táplált szenvedély az iszlám kultúra mélyebb rétegeibe enged bepillantást. Kezdjünk hát fürdés szerepének a tisztázásával.

(thebathtubdiva.com, illusztráció)